Sziasztok!
Ez a bejegyzés egy újabb könyvről fog szólni. Nagyon szeretem Leiner Laura magyar írónőnket, aki éppen a közelmúltban ünnepelte életének 29. évét. Rendkívül sikeres és úgy gondolom egyre jobban elismerik a szakmájában az itthoni világban.
Amit ő alkot az egyszerűen szavakkal alig fogalmazható meg. Talán nincs is rá jobb szó, mint hogy egyedi és az hogy ő Leiner Laura. Másolhatatlan, kifogásolhatatlan és egyszerűen fantasztikus könyveket alkot a mai olvasóknak. Rendkívül megtalálja a hangot, amellyel hatni képes a tiniknek, bár ezt egy kicsit cáfolnom kell, mert az anyukám is imádja a könyveit. Én legelőször a Szent Johanna Gimi-t olvastam tőle, majd utána fedeztem fel a Remek! című könyvét, amelynek a mai napig nem találom a következő részét, de sebaj.
Minden könyvének van egy sajátos hangulata. Rendkívül humoros,amely néha zavarba ejtő, ha például nem olyan környezetben olvasod, ahol elnézik neked hogy magadban kuncogsz. A közelmúltban jártam úgy, hogy ültem a buszon és éppen az Akkor Szakítsunk-ot olvastam. Éppen egy olyan résznél tartottam, ahol elfelejtkeztem arról, hogy hol is vagyok és hangosan nevettem, mosolyogtam. Utána feleszméltem és rájöttem hol is ülök pontosan. Az emberek csak bámultak rám hogy nem vagyok normális. De hát ez van. Ezt hozza ki az emberből egy L.L. könyv.
A SzJG befejeztével mindenkit kicsit letört hogy vége. Vártuk volna még a folytatást. A következő rész izgalmát, de ez elmaradt. Mégsem kellett csüggednünk, hiszen nem soká boltokba került a Bábel című könyv, amely azt hiszem senkinek nem okozott csalódást. (Akinek mégis, azt kérem hogy ne kövezzen meg! Köszi) Más világ a könyv, más a témája, felépítése. Új szereplők, kapcsolatok és bonyolódó eseménysorozat, egy hatalmas hangulatú fesztiválon, melyet te magad is átélsz. Megjegyzem, én a könyv előtt soha nem akartam fesztiválon résztvenni, de amióta elolvastam hajt a vágy, hogy nyáron valamelyikre elmenjek. De félek hogy csalódnék, mert nem olyan lesz, amilyenre számítanék. Nem tudom, talán majd egyszer.
Node, ez a bejegyzés az új könyvéről szól és nem akarom nagyon más irányba terelni a témát, így igyekszem mindent elmondani róla, amit gondolok.
Sokat gondolkoztam azon, hogy elolvassam-e, mert nagyon sokaktól hallottam mindazt, hogy "nem szól semmiről" "nincs értelme" "utánzat" "tömegcikk" . Ezek után kissé nyűggel kezdtem hozzá és nem tudtam hogyan is viszonyuljak a könyvhöz. Féltem belekezdeni, mert én tényleg nagyon szeretem az írónőt és nem szerettem volna csalódni. Így neki kezdtem és alig bírtam letenni,pedig másnap iskolába kellett már mennem. Beszippantott, magával ragadott és rengeteget nevettem, a rossz hangulatom ellenére. Tehát, megint kaptam egy kivételesen csodálatos könyvet Laurától, és ezt nem tudom hogyan köszönjem meg neki.
A szereplők külön-külön karaktere eszméletlen egyedi és én mindenkiben találtam kicsit magamból, bár lehet azért, mert én nagyon könnyen azonosulok egy-egy karakterrel, még ha srác is az illető. Mint minden L.L. könyvben amilyen egyszerűen kezdődik egy könyv, olyan bonyolult lesz és amikor összecsukod a végén, csak ülsz és kínodban nevetsz, hogy hogy lehet egyetlen egy éjszakából egy ilyen forgalmas, mozgalmas könyvet alkotni. Mivel ez a könyv szilveszter éjjeléről szól, mégis több minden történik benne, mint egy könyvsorozatban. És most nem hazudok, teljesen komolyan mondtam.
Az egyik kedvenc karakterem a főszereplő lány, Lia, aki szakított barátjával Norbival 2 év együtt lét után, pontosan karácsony napján. Majd 8 nappal később szilveszterkor együtt fognak ünnepelni, mivel ugyanoda a házibuliba hívták meg őket, amikor még együtt voltak. A lány eldönti hogy igenis nem fogja azt mutatni, hogy össze van törve, hanem hogy erős, független nő, aki után máris hajtanak a pasik. Meg is kéri a bátyját (Szilkó) hogy vigye el a házibuliba és szervezzen be neki egy találkozót egy egyetemi hallgatótársával, aki amikor később megjelenik hát nem az a szőke herceg kategória lesz, de persze ez nem véletlen. A lány az egész könyvben büszke a tutorial sminkjére és az újonnan méregdrágán vett blúzával - amellyel ha nem is mondja ki, de mindenki sejti - Norbit akarja elkápráztatni. Aztán elindulnak egy kocsival a 4 barát (Lia, Norbi, Csabi és Eszti). Kikötnek egy mekiben, majd rossz címre mennek. Később a Vörösmarty téren ünnepelnek, beesnek egy céges buliba, kiderül egy szörnyű megcsalás, Ákos vicces pillanatai amikor feltűnik, majd végre megérkeznek az eredetileg betervezett házibuliba, ahol minden megoldódik.
A könyv tele van Lia-Norbi veszekedésekkel, szúrkálódásokkal, amely felvidítja az embert és a fejét ingatja hogy de szeretitek egymást ti tökfejek. De maguknak is félnek bevallani, miközben a másiknak azt mutatják, hogy ők rég túl vannak a másikon. Aha, persze.
Többet nem is szeretnék elárulni, így is elég sok spoiler-t sikerült belecsempésznem, de másképpen nem tudtam volna igazán jó véleményt alkotni. Lehet hogy túl elfogult vagyok, de nekem tényleg nagyon tetszett ez a könyv. Volt benne szerelem, romantika, humor, szomorúság, düh, de mindez tette egésszé a könyvet.
Én nagyon ajánlom nektek ezt a könyvet, ha egy könnyű olvasmányra vágytok egy fárasztó nap után. Lazíthatsz mellette és még jól is érzed magad. Meg persze olvasol. Kell ennél több? Nem hinném.
Nagyon köszönöm nektek hogy elolvastátok és remélem kezetekbe veszitek ezt a könyvet.
Megéri.
És tudjátok! Ti vagytok a legjobbak!
Mindent köszönök!
Puszi
Dasie
