Sziasztok!
.jpg)
könyvektől. Majd belerázódtam és elvesztem benne. Máskor nagyon gyorsan olvasok, falom a sorokat, átfutom és érzem a jelentéseket. De ez a könyv mindent túlszárnyalt. Ennél megszerettem volna állni, lassabban olvasni és kiélvezni minden szót, pillanatot. Belemerülni abba, amely a kapcsolatukat jelképezte. Lassabban is haladtam vele a szokásosnál, és megmondom őszintén hogy nagyon élveztem. Volt mikor mosolyogtam, nevettem. De voltak görcsös idegeskedéseim, merengéseim, feszült pillanataim. Mindezt egy könyv váltotta ki belőlem. Hatott rám. Mélyebben, mint más ezelőtt. Sokat tanultam is belőle.
De a legnagyobb áttörést talán akkor értem el, amikor a suliban órákon is ezt olvastam ma. A padtársamat megkértem hogy jegyzeteljen, majd leírom később és tadada töri óra közepén végeztem az utolsó oldalakkal, amelyeket megkönnyeztem. Összecsuktam a könyvet, letettem és meredtem előre, majd könnyekkel a szememben a barátnőm nyakába borultam. Nem tudtam hogy boldog vagyok-e, vagy szomorú. Hogy tetszett-e a könyv, vagy inkább utáltam. De persze rájöttem, hogy ezt a könyvet nem lehet utálni.
.jpg)
Ma egy könyvismertetőt hoztam nektek. Alig pár napja hogy hallottam erről a könyvről, illetve néztem meg az előzetesét, hiszen lassan film készül belőle. Azért keltette fel leginkább a kíváncsiságomat, mert két kedvenc szereplőm is játszani fog a filmben. A lány karakterét (Rosie) Lilly Collins fogja alakítani, míg a srác (Alex) szerepében Sam Claflin-t képzelték el. Lilly az egyik kedvenc filmemben, a Csontvárosban alakít, míg Sam az Éhezők Viadala című filmben mutatta meg tehetségét. Kíváncsi lettem hogy ketten, együtt milyen hatást fognak rám gyakorolni, de erre még sajnos várnom kell egy ideig.
Vissza a könyvhöz. SPOILERT FOG TARTALMAZNI!
Vasárnap este elkezdtem kutatni utána, de sehol sem találtam. Másnap, a barátnőm reggel küldött egy üzenetet, hogy ne hozza el nekem?-mert neki megvan. Kapva kaptam az alkalmon és alig pislantottam egyet, már a kezeimben volt. A magyar borítója nekem nem igazán jön át, sokkal inkább tetszett a külföldi. De sebaj, ez sem lombozott le, alig vártam hogy belekezdhessek.
Kicsit meglepő volt és szokatlan. Mert eddig ahhoz voltam szokva hogy egy könyv monológokon, párbeszédeken épül fel, de ez a könyv közel sem erről szól. 400 oldal üzeneteken, üdvözlőkártyákon, leveleken, e-maileken, chateken alapul. Kivéve az epilógus, de erről majd később.
Fejezetekre és részekre van osztva. 50 fejezet és 4 rész amely felépíti a könyvet. Én úgy gondolom a fejezetek éveket jelölnek, míg a részek egy-egy szakaszt vagy jelentősebb kiemelését annak, hogy milyen életciklusba kerültek a szereplők.
Rengeteg könyvet olvastam már el eddig. Idén csaknem 200 könyvnél tartok, de ilyet eddig még talán sohasem vettem a kezembe. (Azt azért meg kell említsem hogy Cecelia Ahern írta a Ps. I Love You-t is, melyből a film is óriási siker lett, hátérben a könyvvel.)
Bátran kimerem jelenteni hogy ez egy könyv. Minden regénynek hasonló színvonallal kéne rendelkeznie. És ezt most teljes mértékben pozitív gondolatként említettem meg.
Az eleje kicsit döcögősen indult nekem, bár ez lehet amiatt van, hogy el vagyok szokva az ehhez hasonló
Ez a könyv rávilágított arra hogy ki kell tartani, tudni kell megbocsájtani, szeretni, odaadónak lenni. Hinni a jövőben, élni a jelenben és visszaemlékezni a múltra. Milyen fontosak a szüleink, a barátaink, az emberi kapcsolataink. Hogyan kell elfogadni valakit és feltétel nélkül, mindörökké, kitartóan szeretni. És ez csak a töredéke. Most hogy ezeket a sorokat írom, rájövök mindarra, hogy mennyire igaz a mai világra mindaz, hogy az emberek könnyelműek és mindent túl hamar kiengednek a kezeik közül anélkül, hogy átgondolnák és észrevennék a dolgok mélységét. De mi vagyok én, hogy mindenki felett ítélkezzem? Senki. Ez csakis az én véleményem.
17, lassan 18 éves vagyok. Olvasok, tanulok, a barátaimmal vagyok és még sorolhatnám mi minden elfoglal az életben. De akárhol leszek, akármit teszek, akárkivel mindig emlékezni fogok erre a könyvre.
Nem mondom azt, hogy zökkenőmentesen lehet olvasni, mert ez távolról sem igaz. Sokszor kell felsóhajtani és lapozni egyet, hogy még egy esélyt adj, mert rendkívül bosszantó helyzetek is kialakulnak a könyvben. De ha átlépsz rajta, akkor később nevetve legyintesz.
Soha nem unatkozol benne. Mindig történik valami valakivel. Fordulatos, szórakoztató, na meg dühítő. Annyira közel, hogy poharat törtem volna el, ha a kezem közelében lett volna, de éjjel 1-kor talán nem a legjobb döntés lett volna kisomfordálni és földhöz vágni egyet.
De a legnagyobb áttörést talán akkor értem el, amikor a suliban órákon is ezt olvastam ma. A padtársamat megkértem hogy jegyzeteljen, majd leírom később és tadada töri óra közepén végeztem az utolsó oldalakkal, amelyeket megkönnyeztem. Összecsuktam a könyvet, letettem és meredtem előre, majd könnyekkel a szememben a barátnőm nyakába borultam. Nem tudtam hogy boldog vagyok-e, vagy szomorú. Hogy tetszett-e a könyv, vagy inkább utáltam. De persze rájöttem, hogy ezt a könyvet nem lehet utálni.
Úgy gondolom, ha valaki valamire kimeri jelenteni hogy lelke van, hát ennek a könyvnek biztos van. Nagyon tetszett például hogy úgymond az írónő egy tükröt tartott a szereplők elé, hogy meglássák milyenek is ők és a maguk kapcsolatuk. Ezt nem ragoznám tovább, mert ha elolvasod talán te is rájössz, egy kicsit is elgondolkodsz, akkor látni fogod mire gondoltam. Minden kérdésre van válasz, még ha nem is érted a végét és csak ülsz, hogy 'Ennyi?', akkor ülj le egy kicsit és merengj. Megtalálsz mindent, amit kell. Mert ott van a sorok között.
Íme itt vannak az előzetesek, amelyek eddig kikerültek:
Íme itt vannak az előzetesek, amelyek eddig kikerültek:
Ennyi telt tőlem erről a könyvről. Még mindig egy kicsit a hatása alatt állok és nem nagyon szeretném még elengedni.
Kérlek titeket olvassátok el! Nem fogjátok megbánni!
Tudjátok Ti vagytok a legjobbak!
Sokszor ölel!
Dasie
