NOVEMBER

Sziasztok!

Itt egy szombat délután és leültem írni nektek pár szót. Ez a hónap olyan gyorsan eltelt, hogy szinte észre sem vettem. Az idő csak múlik és szalad. Holnap már december, az első adventi vasárnap. Már csak 4 hét és karácsony. Tudom, gondolom hogy mindenki nagyon várja és imádja a szeretett ünnepét. Viszont én nem. Erről később lesz bejegyzés, de a mostani nem erről fog szólni.

Mint már említettem gyors volt ez a rohamos november. De nem múlt el kedves emlékek nélkül. 

Összegezni szeretném ezt az egy hónapomat, hiszen talán ez az utolsó olyan hónapom, amelyet egyhuzamban apukámmal tölthettem. Volt már olyan bejegyzés amiben szó volt arról hogy külföldön dolgozik, ritkán látom, alig van itthon. Most egy huzamosabb ideig élvezhettük az együtt töltött időt, de ennek vége szakad jövőhéten és áprilisig nem látom. Nehéz lesz nem mondom, de nem tehetek semmit. Nade, akkor térjünk is rá arra, amiről ma bejegyzést szerettem volna csinálni. 

Imádom a novembert, mert nincs túl hideg, de a meleg már távol van. Fúj a szél, néha esik az eső, az én kedvem pedig elkalandozik a britekéhez. Egyszóval ez talán a kedvenc hónapom a szeptember mellett. Tudom, nem vagyok normális de na. Én az a lány  vagyok aki imádja a reklámokat a tévében és képes órákat tölteni egy doboz megrendelésével. Nem magamat szeretném bemutatni, mert azt hiszem eléggé ismerhettek már.

Ebben a hónapban most 5 tantárgyam átlagán javítottam és emellett próbáltam mind a 3 blogomon aktív lenni. Igényes munkát kiadni a kezeim közül egy bizonyos határidőn belül. Remélem sikerült. De nem hanyagoltam azt sem, és állandó gondolatként futott az agyamban az, hogy Bécsbe megyek, ahol rengeteg tervem volt. Előre megvolt írva pár program amit a kirándulásunk alatt tettünk, de mivel már többször is voltam ezzel a kurzussal, így már tudtam hogy megyünk arra a térre is, ahol nekem maga a mennyország van. De erről pár sorral lentebb bővebben fogok írni, de kezdjük is a novemberem elején. 

A heteim arról szóltak hogy tanultam, edzettem, tanultam, aludtam, terveztem, álmodoztam. A tanárok buzgón tettem elém akadályokat és készítettek ki eléggé idegileg, és mivel már tudtam hogy én magam mindig novemberben rontom le az átlagomat, így most nem tettem, hanem erőt vettem magamon és az ellenkezőjét tanúsítottam. Szerettem volna ha büszkék lehetnek rám, és már most elkezdem az évvégi jegyeim megalapozását, hiszen ez már számít a felvételi pontjaimban. Így órákat töltöttem a tankönyveim fölé görnyedve és halmoztam az ásványvizes üvegeket magam körül, hiszen inni sem mentem ki a szobámból.

De bátran elmondhatom hogy megtaláltam egy ritmust és remélem ezt folytatni is fogom tudni. Mindenképpen így kell lennie. 

Azért lazítottam is, hiszen barátokkal találkoztam,moziba mentünk és gondolataim egy részét azért kitöltötte egy személy, most is kitölti, de még nem tudok és remélek semmit. Majd kialakul. Láttam moziban a Gravitációt, Sandra Bullock szereplésével, és itt most megköszönöm Petinek aki rávett hogy nézzük meg. Fantasztikus film volt és erőt adott mindahhoz, hogy kitartsak és küzdjek. Ha időtök van, akkor mindenképpen nézzétek meg. Eszméletlen a film térhatása és természeti- illetve űrképeinek a bemutatása is. Engem kicsit mindig vonzott egy kicsit ez, így nagyon örültem hogy mindezt így megtapasztalhattam. 

Emellett egy hete ültem Az Éhezők Viadala- Futótűz vetítésén. Imádtam az első részt, a könyv magával ragadott, így nem volt kérdés hogy amint odajutunk,megyünk a moziba. Így is történt, és büszkén mondhatom azt, hogy nem okozott csalódást, eszméletlen élményt adott, valamint lelkesülést, kitartást és azt, hogy tudjam értékelni mindazt amim van. Hiszen bele sem gondolunk abba, hogy milyen életet élhetnek egyesek, akik nem szabadok és állandó harcban állnak a törvénnyel, a hatalommal. Még akkor is, ha az életükkel játszanak. Sírtam, könnyeztem, sajnáltam. De hiszen ez csak egy film, kitaláció. Semmit nem ér az én szánalmam. Azért, így is elhullajtottam azokat a könnyeket, és nem bánom őket.

Eltelt 6 nap,és kora hajnalban, reggel 5 órakor egy buszon találtam magam, mely hűen robogott az áhított város felé, ahova 2 hónapja vágytam menni. Barátnőm mellettem ült, engem kémlelt, én belül ültem, elmosolyodtam és lehunytam a szemeimet. Ő nagyon is jól tudta mennyit jelent nekem az, hogy eljutottunk idáig. 

Délelőtti programunk a Schönnbrunni kastély volt, ahova be is mentünk.

 Én egész végig arról álmodoztam hogy milyen lehet egy ilyen helyen élni, lakni. Arra jutottam, hogy jobban tetszik az egyszerű kertes házunk, ahol nyugodt, csend van és azt tehetem amit csak szeretnék szabályok betartása nélkül. A városban megtekintettük a parlamentet, a Mariahilferstrasse-n a Maria Theresia adventi vásárt, a Rathausplatz-on lévő adventi vásárt, valamint a Stephans dóm-ot és az ott lévő bevásárló teret. Én ezt vártam a legjobban, hiszen itt voltak olyan boltok, amik itthon nincsenek sajnos. 

Robbanásszerűen törtünk be barátnőmmel a Forever 21-ba, majd a H&M-be. Több boltra nem volt időnk, mert gyülekező volt és amúgy is én csak ide akartam betérni, na meg még a Zara-ba, de már nem volt rá esélyem. Vettem pár dolgot. Íme:

Kicsit elfáradtam, sajgó lábakkal, 3 forralt borral a szervezetemben értem haza, de eszméletlen élmény volt. Máris mennék vissza. 

Ebben a hónapban vettem még néhány dolgot, ami már láthattatok. A fekete csizmámat, baglyos nyakláncomat, órámat, Chanel karkötőmet, de a H&M-es bordó kabátomat még nem. Nem ezt néztem ki, de ez jobban tetszett és jobban is állt, így erre csaptam le rá. Az előző képeken már látható volt, de hozok róla egy külön képet és azt is, hogy rajtam hogyan áll. 

Sajnos nem találtam már meg vörösben, de a fazonja ilyen. Mivel van egy kis hasam, így slankít,valamint a rövid lábaimat optikailag nyújtja. Egy virágos, bézs színű H&M sál volt rajtam, bordó kesztnyű és fehér, bolyhos sapka. :)

Ma november utolsó napja van, és olyan mintha valamit elkéne engednem. Fogalmam sincs mit, de így érzem. Ha rájövök írok nektek.

Addig is köszönöm hogy elolvastátok, hamarosan jelentkezem. Sziasztok!

Puszi

Dasie