Fáj

Szép estét nektek!

Úgy érzem valahova írnom kell, de félek hogy nem jönnek majd úgy belőlem a szavak ahogyan szeretném őket kiadnom magamból. A háttérben szól az SOML, talán valamennyire megnyugtat, aztán meghallom a szöveget és megint elkezd járni az agyam. Kattogok, osztok, szorzók, de nem jutok eredményre. Majd eszembe jut, hogy nem is juthatok január végéig, március elejéig. És ez felemészt.

Egy régebbi bejegyzésben már írtam nektek egy esélyről, egy megpróbáltatásról, egy érdekes, különleges jövőről, álomról, melyre vágyom. Amit akarok. De nem igazán tudom mi többet tehetnék azon túl, hogy kihozom magamból minden téren a maximumot. Mert ez az elvárható nem?

Aztán belegondolok abba, hogy mennyire bánt és feszélyez az is, hogy nem leszek elég jó, elfogadható, kecsegtető, melyre mindenki számít. Támogatnak, bíznak bennem és biztató szavakkal látnak el. Mégis én belül csakis a talpamat súrolom egyre a földhöz hogy elrúgatkozhassak a start-tól. Hogy elkezdjem és meg se álljak a célig. De úgy érzem megrekedtem. Egy helyben toporgok és nem tudom mit is tehetnék. Mivel és mennyivel segíthetnék magamon és azon, hogy az álmom és az életem valóra váljon.

Miközben ezeket a szavakat írom nektek, csakis azon morfondírozom hogy kell-e nekem ezeket a szavakat leírnom. Van-e értelme mindannak hogy ezt olvassátok, ha csak páran is. Nem tudom. Nekem megkönnyebülés egy részről hogy itt kiadhatom magamból ami bánt. Megint itt ez a szó, bánt. Ez rossz. Mert nem megsértve vagyok, nem megtörve és megkínozva. Egyáltalán nem. Általában türelmes ember vagyok, de ez még engem is kikészít. Csak remélni tudom hogy idővel enyhülni fog.

Tudom hogy kiváncsiak vagytok mindarra, mi miatt is vagyok ilyen, miért írom le ezeket a szavakat és miért öntöm magamból a kínt már megint. De nem szeretném elárulni. Mert félek elmondani. Ha úgy érzem kész vagyok rá, veletek is megosztom. Addig kérlek titeket legyetek velem.

Az elmúlt napjaimról:

Miközben őrlődöm és próbálom kitalálni hogy is legyen, azért élek is és suliba járok. Fecsegek a barátnőkkel, izgatott vagyok a bécsi út miatt és nem soká itt a karácsony, valamint a finom illatok, melyek bekebeleznek az ünnepi hangulatban. Fahéj, narancs...hmmm..alig várom. És a szeret, mely nekem együtt jár a magánnyal is, hiszen apukám nélkül ünnepelünk immár 3 éve. Külföldön ekkor van a síszezon, neki pedig ott kell lenni mint konyhafőnök. Ilyenkor átkozom magamban a sok gazdag palit, hogy nem hogy otthon töltenék boldogságban és békességben az ünnepeket és az én apukám is itthon lehetne velünk. De ezt elkellett fogadni, ebben kell élni. Mert mást nem tehetünk.

A napjaim leginkább a tanulással, mozgással és vidámsággal telnek. Ha lefoglalom magam, kevésbé vagyok ideges. És ez tetszik. Nektek is ajánlom. Kezdek rájönni milyen fontosak számomra a barátaim. Egyre közelebb kerülünk egymáshoz és ez egyfelől megrémiszt, másfelől pedig felvidít, mert tudom kikre számíthatok mindig. Még ha ez csak a neten történhet meg. Tanáraim nagyon lelkesen és szeretnek engem meglepni a dolgozataikkal, elérve azt hogy mindig remegjen a kezem óra elején.

Aztán itt van ez a bécsi út. Komolyan, szerintem ha egy hónapja nem erre készülök már most, akkor soha. Számolom azt, hogy hány nap múlva megyünk, mennyi pénzt vigyek, nézelődöm oldalakon hogy mit is szeretnék venni, aztán leállítom magam és csak annyit mondok magamban: Have a fun!-és ezzel lezárom arra az adott napra. Reggel pedig újra kezdem. De ez már szokásos.

A múlthéten megérkezett pár dolgom amit a neten rendeltem, felteszem ide is. Valamint csütörtökön hirtelen a cipőm talpa szét ment, így elszaladtam venni egy csizmát. Ideje volt már, nem mondom.

Baglyos nyaklánc

Chanel karkötő

Geneva bézs színű karóra

Fekete bokacsizma

Amelyeket a közeljövőben fogok beszerezni: 

Már megrendeltem ezt a csodálatos Zara nyakláncot! Alig várom hogy megérkezzen!!

H&M Parka-nem soká landol a gardróbomban és meleggé teszi a hideg, téli napjaimat!

H&M táska- Bécsben szeretném megvenni 2 hét múlva!

Ezenkívül még amit esetleg még vennék majd, kirakom ide.

Nem tudom hallottatok-e már a külföldi glossy boxok-ról, de most elmondom mi az. Egy olyan doboz, melyre havonta lehet előfizetni és különböző kozmetikai termékeket rejt, melynek tartalmára csak akkor derül fény, ha már megkaptad. Én pár napja hallottam róla először és rögtön kutatni kezdtem azután, hogy Magyarországon is van-e ilyen, de meg sem lepődtem, amikor azt olvastam hogy nem, glossy box nem rendelhető ide.

De! rábukkantam a pixibox-ra, mely a magyar glossy box. Alig várom hogy megrendelhessem az elsőt, és remélem anyukámat is megtudom vele lepni. Nektek is bátran ajánlom! Ha pedig megkaptam az első dobozomat, akkor arról is írok nektek egy bejegyzést!

Azt hiszem sikerült jó messzire terelnem a témát az eredeti hangulattól és gondolatokról, de kicsit felsóhajtottam és megnyugodtam, amint kiírtam magamból. 

Köszönöm hogy meghallgattatok!

Szép estét továbbra is!

Puszi

Dasie